Összefoglalva

Ma vagyunk 4 hónaposak Macciival, mármint megegyezés szerint, mivel ekkor váltottuk azt a nevezetes, őszinteségre alapuló levelet. Szóval 4 hónap. Azt mondják ez még nem idő, de úgy repült el ez is, hogy észre sem vettem. És még mindig ugyanaz a láng. Nem múlik, fejlődik, növekszik, tisztább, őszintébb. Napról napra…

Az elmúlt két hétben is annyi minden apróság történt, hogy nehéz összefoglalni. Talán a legfontosabb külsőség, hogy beköltözött hozzánk Pufi. Így neveztük el az egyik Őrangyalunk segítségével a kiscsaládunkhoz érkezett tagot. Pufi nagyon aranyos, kicsi, fekete, néha hangos, néha csendes, néha a szobában pihen, néha a konyhában üvölt. Nagyon szeretjük őt, a kis hordozható tévédévédéempéhárom lejátszót. Végre nem csak a csend van a lakásban, ott van velünk Pufi és folyamatosan adja magából a hangot. És mi meg nagyon szeretjük, infantilis módon még köszönünk is neki, sőt, puszit is dobtunk már neki a lakásból kilépve, hisz minden tárgynak lelke van!


Ismét volt részünk hihetetlen viharokban, olyanokban, amilyen azon a nevezetes augusztus 20- án volt. Szerencsére lakásból figyelve, ahogy a szél szaggatja az ablakot és olyan mennyiségű eső esik, ami becsorog a szigetelésen. Mi meg Macciival csak fotóztunk, videóztunk, hogy jól megörökítsük az utókornak. Ez már valószínűleg kóros nálunk :D...Remélem Maccii majd felpakolja valamelyik videót!


Vannak még nagy sétálások, hogy karban tartsuk magunkat, és persze, hogy kevesebbet kelljen költeni a BKV jegyre. Múlt hétvégén megtekintettük a Lánchídon található kirakodóvásárt a közel 40 fokban, mindezt a 8.kerületből gyalog indulva, majd utána lesétálva a budai oldal rakpartján, hogy a Döbrentei téren találkozzunk H- val. Visszafelé végül a busz maradt, de így kellett lennie, mert látnunk kellett, ahogy a Ferenciek terén egy okostojás vezető áthajt a buszsávba és belerohan egy rendőrautóba. Hogy mi van az emberekkel?!


Voltunk moziban is, lehet, hogy nem a legkifinomultabb filmet választottuk, nem a Művészbe mentünk, így sajnos maradtunk tudatlanok a világ dolgaival kapcsolatban. Gyermek lelkem a Transformersre vágyott, első közös mozi élményként ez kerül be a történelem könyvünkbe. Egyébként jó volt, sok kritikával ellentétben nekem nagyon tetszet, de hát én már csak egy nagy óvodás vagyok.

És voltak óriástakarítások is a hálalakásban, mivel az előző lakó olyan körülményeket hagyott maga után, amit a legmerészebb álmaimban, a legvadabb horrorfilmben sem láttam. Így kerülhetett sor, hogy múlthét csütörtökön 4 órányi hideg zsíroldós súrolás és kirepedezett kezek után végre megszabadítottuk a sütőt ezeréves mocskától. Elméláztunk picit az emberi igénytelenségen...


És vannak óriás, világmegváltó beszélgetések az élet dolgairól. Egyszer Szepes Mária azt mondta, hogy „kell, hogy a párok ne csak a vajas kenyérről tudjanak beszélgetni”. Nálunk ez megvan, sőt, a vajas kenyér szerű témák messze elkerülnek bennünket. Én nem is értem igazán, hogy honnan jön ennyi szó belőlem, amikor sosem voltam nagydumás. Ez most mégis más, téma témát vált és a reggelből egyszer csak éjszaka lesz. Hogy ilyet még sosem éltem meg senkivel, az is biztos.

Az óriás, két mackónak éppen elegendő, Anuták jóvoltából előkészített, csak a sütés fáradalmait magunkra vállaló fejedelmi vacsorák sem maradhatnak ki.


Most is készülőben vagyok, délután ismét Macciitájm, a hétvége a miénk!