Ma 46

 

Ma született a bárány…46 évvel ezelőtt ezen a napon látta meg a napvilágot. Hosszú utat járt be és mind a mai napig nem tudja magáról, hogy mennyire szerethető ember. Nem tudja, hogy mekkora szíve van, hogy mennyien szeretik, szeretnék, ha közelebb engedné az embereket. Valamitől fél; fél a külvilágtól, fél az emberektől, talán saját csodálatos képességeitől, pedig ha csak egy borsószemmel több önbizalma lenne, a világot is megválthatná. Csodálatos ember, sokan félreértik, van, aki meg sem akarja érteni, mert csak a felszínt figyelik. Csak a szemét kell figyelni, abban minden benne van; az egész világ benne van. Minden ember jött valahonnan, ő is; minden ember tart valahová, ő is. Minden most kezdődik el, csak hinned kell benne, csak hinned kell magadban Macci! Nem sok az a 46 év, épp csak annyi, amennyinek érzed. Fiatal vagy, nagy gyerek vagy és a világ legszerethetőbb embere. Szeretlek téged; 46 évesnek szeretlek!

Ilyen volt 2009 vége

Úgy tűnik, hogy komolyabb, eget rengető események hiányában egyelőre maradnak az összefoglaló mesék. Így történhet meg, hogy 2009 utolsó két hónapjának eseményeit a mai történet regéli el.

Szóval, Oli megérkezése után megszaporodtak a képkészítéssel töltött órák, csak kattogott a gép, Macci pedig szeretett modell lenni. Produkálta is magát, nagyokat nézett a saját mobil- kamerájába, hogy engem fotózzon és evett is, ami megfelelő témának bizonyult.

Fontosnak nem mondható esemény volt novemberben még az Allee megnyitója, amire Macci nem jutott el vidéki elfoglaltsága miatt, ezért utólag hédereltünk ebben az igazán kellemes plázában.

Voltunk az Apple boltban is és eldöntöttem, hogy a következő lakók egyike már a saját lakásban a cég által gyártott asztali gép lesz...hasonló méretben, mint ami a képen látható.

Bé és Dé Hollandiában tett túrája után megleptek egy ott nevelkedett amarillisz hagymával, ami a gondos kezeimnek köszönhetően szimbolikusan két óriás és gyönyörű bimbót tolt ki magából. A későbbi posztok folyamán az ő történetéről is szó fog esni azt hiszem.

A tél nekem mindig a szívem csücske, talán a születésnapom, talán a karácsony hangulata miatt is. 2009- ben sem maradhatott ki a Vörösmarty téri vásár, ahol Macci és barátnőnk útja a kifőzdékhez vezetett. Én nézelődtem volna, de az éhség szava szent.

Szépen lassan felkerültek az előkarácsonyi égők is a lakásban.

Aztán megérkezett az első hó.

Ami aztán brutális mennyiségben hullott alá pont a születésnapi buli napján, 19- én.

A buli? Nos...az év egyik legjobbjára sikeredett, minden önfényezés nélkül, a többiek állítása alapján. A kép persze nem tudja visszaadni a hangulatot, bár próbálkozik nagyon.

Eljött hozzánk is a szenteste. Nappal érkezett, 420 forintos, bár annál szebb műkarácsonyfát hozott, és elérkezett a pillanat, hogy ajándékként beköltözzön hozzánk Dödölle is.

A karácsonyi ünnepeket jól átgondolva, a lehetőségeinket is figyelembe véve mindketten a szüleinkkel töltöttük, de az esti webkamerázások és az átlagban kétóránként folytatott telefonbeszélgetések így is széppé tették a külön töltött ünnepet. Muszáj itt megemlíteni, hogy azt a gyönyörű és szép mennyiségű havat, amiben a születésnapi buliról hazafelé illumináltan még meg is feküdtünk, egy 25- én érkező szubtrópusi felhőszakadás mosta el, égzengéssel, földindulással. Globális felmelegedés, hurrá...

Szilveszter napján találkoztunk legközelebb, hogy egy ismételten éktelenül jó óévbúcsúztató buli részesei lehessünk barátnőnknél. Macci be is vásárolt trombitát, szerpentint…meg egy rózsaszín műhajat, ami aztán az este sztárja lett. Maccit pedig ezért a cselekedetéért hivatalosan is elnevezték Letíciának. Voltak más sztárok is az este alatt, egy rózsaszín nyuszi fül lett a második helyezett a sztárkellékek listáján, ami aztán ugyancsak mindenki fejét megjárta.

Így búcsúztattuk 2009- et, hogy aztán az elmúlt pár napban felgyorsuljanak az események. Új és újabb remények, 2010 idáig sok ötletet hozott, hogy miként és hogyan induljunk el a siker felé. De erről majd egy későbbi beszámolóban.

Mackóléptekkel, angyalszárnyakkal együtt, 2010-be

Brumi és Maccii !

Születésnapra...

Ez a nap róla szól! Egy csupa szív, reményekkel és szeretettel teli emberről! Aki még tud makacsul hinni az emberi tisztességgben és abban, hogy eredetileg mindannyian jónak születtünk le erre a világra! Egy olyan emberről, aki tele van még kételyekkel, de aki tudja és hiszi, nagy dolgok véghezvivője lesz ebben az életében! Egy irgylésre méltóan bölcs és csodálatos pasasról, akit én egyszerűen Kis Buddhának hívok és aki a mai napon, 30 évvel ezelőtt született!


Nagyon boldog születésnapot kivánok neked Brumi !

"Te sosem fogsz megöregedni.Az élet lassan elvonul majd az arcod fölött, ennyi lesz, semmi több. És Te attól még szebb leszel. Öreg csak az aki már nem érez semmit."

Erich Maria Remarque

Új családtag

Jótét lelkű angyalok jóvoltából múlthét kedden beköltözött az életünkbe egy új családtag, mely Macci keresztelő szertartása után az Oli nevet kapta (jómagam kevésbé szeretem elnevezgetni a tárgyakat, de megértem az indíttatását). Oly régóta vágytam(-tunk) már rá, hogy megérkezzen, nagy álom teljesült! Gyönyörű, fekete és eszméletlen képeket lehet készíteni vele, egy Olympus E-420- as fényképezőgéppel.


A lehetőségek végre kitárulnak, olyanok, amiről nem is gondoltam volna, hogy ennyire lekorlátozódtak, mióta a régi Canon (szériahibás) gépem bemondta az unalmast. Olyan, mintha visszakaptam volna a fél karom, újra szemlélhetem a lencsén keresztül a világot, nagyon jó nekem.
Macci kezéből sem lehet kicibálni, így nem csak én örülök neki, úgy érzem :) ...

Képes beszámoló

Egyszer volt, hol nem volt…és elmúlt a nyár, bár az idő nem telik. Nem mondhatnám, hogy rengeteg dolog történt velünk; leginkább mi történtünk egymással. Nem voltak eget rengetően különleges programok, a legtöbbször kettecskén, a saját galaxisunkban ücsörögve léteztünk, lassan 8 hónapja. A legszebb értelembe vett mélység az, aminek dimenzióit megtapasztalhatom rajta keresztül, magamból. Érzelmekből nem kell több ennél...
Mióta beköltözött „Hápi” teljesen a rabjaivá váltunk. Maccit sorozatfüggővé varázsoltam. Nem volt nehéz dolgom, csak be kellett mutatni, hogy mikért rajongom. Legutóbb az elmúlt hétvégén sikerült naprakésszé tenni a (sokak által utált) Grace Klinika 6. évadának legutóbbi részéig. De amikor kimozdultunk, akkor legalább lélekemelő programokat választottunk.

Ilyen volt az augusztus 20- i tűzijáték armageddon nélkül, viszont annál szebb kivitelezésben. Úgy látszik a készítők érezték, hogy ez lesz az első közös állami ünnepünk, mert mindent beleadtak.

Nagy sétákat is tettünk, mert költséghatékonyak vagyunk, és eközben sok érdekes dolgot lát az ember. Például egy másnak semmitmondó, számunkra 2 in 1 élményt egy Mini Cooper személyében, amin 79- es felirat van. Az előbbi Macci kedvence, utóbbi az én születési évemet takarja.
Voltunk Pál Utcai Fiúk (és Lányok) módjára a Füvészkertben egy kellemesen meleg kora őszi délutánon. A többiek almát loptak a fákról, én nem mertem, mert szabálykövető (beszari) vagyok. Kár, hogy negyedakkora terület maradt belőle, mint az eredeti méret…

Aztán úgy hozta az élet, hogy eljuthattunk Bécsbe is egy röpke délelőttre. Azt idáig is tudtunk, hogy nem lehet összehasonlítani a mi fővárosunkkal, mert nem ugyanazt élték meg, mint mi, de a különbség mára még szembetűnőbb. Én nem értem a magyarok belülről fakadó igényszintjének mértékét a szépségre. Tényleg ennyire alacsony?
Voltak fergeteges bulik is a korai tél beköszöntével, képek is készültek (úgy 200), melyről elég nehéz volt kiválogatni a két legtöbb történetet elmesélő képet. Arról, hogy mennyire mély a pohár feneke, és utána mennyire illuminált állapotba kerültünk, talán ezek beszélnek a legtöbbet.

Hirtelen gyorsasággal megjött a tél is,
mi meg téli álom helyett az ökörködést választottuk,
hogy aztán elérkezzünk a legutóbbi őszi szünetes, csendes október 23- i kirándulásunkhoz barátainkkal, a föld szív csakrájához. Elképesztően sejtelmes volt a ködös, langyos, ázott avar illatú túrán részt venni, szalonnát sütögetni és nagy dolgokat kívánni az elkövetkezendőkre a kívánság fára felkötött szalag hatékony, mágikus segítségét igénybe véve. Utólag is köszönet a szervezőknek és a résztvevőknek!
A fotó a fában alvó medvéről pedig nem véletlen. Eljött a téli álom ideje, de remélhetőleg nem számunkra most, hogy végre a kitárulkozás és az önmegvalósítás vágya ennyire erősen jelen van az életünkben. Ez a nagy változások ősze…

A bocs neve : Pavilion HáPi

Egy meglehetősen hosszú és viharokkal teli időszak után egy sokkal vidámabb hír házunk tájáról !
Örömmel tudatom minden barátunkkal , hogy hosszú és kitartó teremtő vajúdásunk gyümölcseként,megszaporodtunk !Eggyel ismét többen vagyunk a tegnapi nap óta !
Mindentudó médiacenterünk, a vagány gömbölyded kis Pufi mellé végre megérkezett HáPi ,az új családtag !Az igazság az,hogy Brumival már régóta és nagyon vártunk egy ilyen jóképű bocs megérkezésére !...És az élettől ismét visszaigazolást kaptunk ....! "Csak" erősen kell vágyni az áhított dolgokra ,és előbb vagy utóbb a vágyakból ,kézzel fogható,megtapintható fizikai valóság válik !