Rendezzük a teret

A barátnőnk jóvoltából felügyeletünkre bízott kis lakás elég ramaty állapotban volt, és ha apró léptekkel is, de szépen kezd átalakulni, otthonosabbá válni. Szerencsére Laci is benne van minden lakberendezést érintő dologban, így a múlt hétvége megint a rendezgetéssel telt.

Én már mondtam neki, hogy nem szeretnék úgy viselkedni, mintha itt laknánk, hiszen a rám bízott feladat nem erről szólt, de mivel ez az egyedüli helyszín, ahogy egyelőre megélhetjük a szerelmet, önkéntelenül is vágyom rá, hogy rendbe tegyem/tegyük az előző lakó által csúfosan lelakott lakást, kitakarítsunk, rendezkedjünk, szebbé tegyük azokon a hétvégéken, amikor ott vagyunk.

Másik óriás projekt a sütő kitakarítása után az ágy rendbehozatala volt, amit az előző lakó annyira leamortizált, hogy csak a szentlélek tartotta egyben. A jó öreg fűrész segített abban, hogy használhatóvá tegyük ismét.


A képeket is át kellett helyezni azokra a helyekre, ahol a retkes faliszőnyegek voltak. Miután este sikerült a szög beverését kivitelezni, meg is kaptuk az alsó szomszédtól az ablakból kikiáltva, hogy: „felmegyekkiszopodafaszom”...a riadalom után elgondolkodtunk azon, hogy ez a stílus minek köszönhető vajon?! Egyértelműen hibáztunk, de azért mégis...van ennek kulturáltabb módja is. Nem minősíteném!

Aztán úgy gondoltam, hogy halált megvető bátorsággal hozzányúlok a hitelkártyán található összeghez és elmegyünk az Ikeába kiegészítőkért. Röpke két óra alatt rengeteg osztás, szorzás után végül igen kedvezményesen jutottunk hozzá az alapjáratban ágytakarónak szánt, általunk függönynek használt tört fehér, mediterrán hatást keltő anyaghoz, a széjjelhasznált fotelek eltakarásul szolgáló világoskék plédekhez és B. jóvoltából kapott párnákra való piros huzatokhoz.


Az otthonosság érzetéhez hozzátartoznak a növények is, így az egyik este virágültetéssel telt, mikor a hivatalos nevén kukacvirág palánták, leánykori nevén szobafutókának hívott, egyesek által mára már „prolivirágnak” nevezett futónövény daraboknak adtunk új lehetőséget a növekedésre.


Egészen új hatása lett a lakásnak, a régi negatív energiák sem annyira erősek már, egyre barátságosabb érzetet kelt.

Megvolt közös életünk első tűzijátéka is a Bem rakpartról nézve a Francia utcabál jóvoltából. Bár voltunk már a Lánchídon is a kirakodóvásáron, azért ezen az éjszakán megnéztünk ismét. Egészen különleges hatása volt. Már- már elhittük, hogy egy normális országban élünk.


Sajnos vagy nem, de a lakber folyamat most hétvégén parkoló pályára kerül, mivel úgy hozta a sors, hogy a Balaton, egyéb kirándulások, vízbe csobbanások és grillparti hív minket ki a 8.kerületből. Azt hiszem, most nem bánom!